az anyja

Egy kora őszi reggelen kezdődött az egész. Vittem le sétálni, szokásunkhoz híven Etát. Leraktam a járdára, és elkezdtem húzni. Sokszor húztam már nőt, nemcsak hülyeségből, de komolyan is. Most azonban valami furcsa volt, úgy riszálta a seggét. Megrántottam a nyakánál fogva, nagyot pördült, és a hátán landolt. Ekkor láttam meg a bajt. Az Etának hiányzott egy kereke. Úristen, futott át az agyamon, ez a nő nemcsak mozgássérült, de hülye is lett. Mi lesz így velem. Azon reményem, hogy a maradék két nővel még valahogy el tudok éldegélni, hamarosan leányálommá változott. Egy reggel éppen egy szerelmes regényt kezdtem el írni, aminek az első mondata így hangzott, lehetetlen, hogy ne szeresselek. Elég szép mondatnak találtam, de sehogyan se tudtam leírni. Az Erika ugyanis ragadt. Ragadt benne az e betű.